„Érdemes tavasszal kisétálni az erdőbe és megnézni az akácokat. Törzsük göcsörtös, ágaik tele tövisekkel. Ha nekiállunk belőlük - faragófejszével vagy bármilyen tökéletes laboratóriumi körülmények között - mézet „kényszeríteni", nem sikerül. Sürgetve, erőszakkal, egyetlen csepp nektárt sem teremnek. De ha a jó meleg tavaszi eső megöntözi, az áldott napfény átöleli a fát, akkor az magától kivirágzik. Bennük a vágy, hogy virágot, gyümölcsöt teremjenek. Nem kényszerből, hanem szeretetből.”   (Böjte Csaba)  

A bizalom, a megelőlegezett jóság, „ mint napfény a növénynek”  - ahogyan Bosco Szent János is vallja, csakúgy, mint a fent idézett gondolatban – adja a gerincét a Dr Gőbel Orsolya által kidolgozott Szocio-emocionális Pedagógiai Terápiának;a Varázsjátékoknak. Ebben az elfogadó, odaforduló légkörben kapják meg a gyermekek a lehetőséget arra, hogy a csoportos játékban teremtő képzeletüket használhassák. Saját képeket alakíthatnak ki ( a kívülről kapott sematikus minták helyett)a játékok által felkínált mesei helyzetben, amit megfogalmazhatnak rajzban( vagy más művészeti technikában), amik élményt adnak, amik szavakban is megfogalmazhatóvá válnak.

• A játékokkal koordinálja, finomítja a nagy és finommotorikát, az érzékelést,
  
• Segít megtalálni a belső ritmust ( a szélsőséges ritmusingadozásokat, mint pl. a hiperaktivitást, vagy túlzott gátoltságot segít kiegyenlíteni, oldani).
  
• Segít a belső képek grafikus kifejezésében, „ megtölti „ ezeket a képeket átélt élménnyel, és nagymértékben hozzájárul a rajzolási kedv kialakulásához, megtartásához, a rajzi színvonal emelkedéséhez ( eszközválasztás, - kezelés, - használat) a vizuális tehetség kibontakoztatásához.
  
• A játékok sajátos nyelvezetét megélve, a megszülető képeket könnyebben fordítják át a gyerekek verbális, szimbolikus nyelvezetre, gazdagítva a szókincset új szavakkal és a szavak tartalmi elmélyítésével, szinonimák, jelzők használatával.
  
• Segíti az egymás felé irányuló kommunikációt, a beszédbátorságot, a beszédkreativitást.
  
• Megerősíti a gyermekeket a legfontosabb igényeikben, úgymint szeretettség, értékesség, a szabadság, és közösséghez tartozás érzésében.
  
• Megerősíti az empátiás készséget, ami, mint „vivőanyag” természetessé teszi az integrációs folyamatokat, a befogadás felé visz.
  
• Az egyéni megerősítés után a páros és csoportjátékokkal teret és lehetőséget ad a kooperációra, az együttes élményre.
  
• A kiegyensúlyozott szocioemocionális bázis megteremtésével lehetővé teszi a nagyobb mértékű információ felvételt, annak feldolgozását, beépítését a kognitív apparátusba.(lásd: Uzsalyné Pécsi Rita )
  
• A fantáziamunka kreatív átélésével egymáshoz csiszolja a nagyon különböző fejlettségi szintű gyerekeket.
  
• A játékok tere segít megelőzni a konfliktusokat, és a helyett új megoldási stratégiák kidolgozására sarkall.
  
• A játékok segítik a gyerekeket önmaguk jóságának megélésében, segít „jóvá válni”, értékesnek, elfogadhatónak lenni önmaguk számára. A figyelemben, az érintésben, az empátiás odafordulásban, a meghallgatásban, a feltétel nélküli elfogadásban és szeretetben megélhetik önmaguk jóságát, és továbbadhatják ezt az érzést; a csoportos játékokban megerősíthetik mindezt közösségi szinten.
  
• ( Gőbel 2012 )
  

A mozgásos fantáziajátékok:
a gyermekek mozgáskoordinációjának, egyensúlyérzékének,
téri tájékozodó képességének megerősítésében,
a belső ritmus megtalálásában nyújtanak segítséget.

A képkialakító fantáziajátékok:
a sematikus képi világ helyett ( média, filmek )
saját belső képi világ kidolgozását segítik elő,
nagyban megnövelve az élménymegosztási és rajzolási kedvet.

A légzésjátékok:
segítenek a légzéstempó harmonizálásában,
alapot termtenek a beszédjavításhoz.
Az egymásra figyelés, az elfogadás alakulásában nagy szerepet játszanak
az érintéskultúrát is alakító, gazdagító páros- és csoportalakító képzeletjátékok.

Varázsjáték hatása-logopédus szemmel

Nehéz pontosan meghatározni, hogy mi az, ami kifejezetten a Varázsjáték csodálatos hatásának köszönhető. Mégis, elsőnek talán a csend megismerését, az elcsendesedést, a befelé figyelést és a hallgatást említeném. Az értő hallgatást, a csendet, amiben jól esik lenni. Pillanatok ezek, de benne maradnak már ezek a gyerekek, mernek csendben lenni.

A másik a képzelet kitárása. Bármi lehetséges ott. Logopédusként ezt szóban kifejezve nem tapasztaltam ugyan egyértelműen a gyerekeken, de rajzban megjelenítve igen. Ugyanakkor a saját kislányomon tapasztaltam, a még Szinesebb rajzokat, és az érzések rajzon való megjelenését. A”fa ágán meghúzódó fészek, amiben egy fióka van, akinek hiányzik az anyukája ,honvágya van”

A gyerekek alapvetően és általában keveset beszélnek a rajzukról. „Hát, ez csak egy rajz” Ezzel párhuzamosan még az hangzik el gyakran, hogy „Nem tudok rajzolni”.

Ebben a tanévben azon kis alkalmakkor, amikor szabadon rajzoltak a gyerekek vagy otthoni, óvodai rajzukat mutatták meg nekem, akkor határozottan többet meséltek róla. Örömmel, látszott, hogy azt is tudják, hogy a felnőttet érdekli a rajzuk, ez egy szokássá vált, hogy megmutatják, elmesélik és bizonyára visszajelzés is van a felnőtt részéről.

Mernek mesélni róla. Fantasztikus eredmény.

A rajzok színvonala is más. Ami leginkább eszembe jut erről az a szín, a hangulat egyértelmű megjelenítése. Minőségben nem tudom, hogy a varázsjáték hatására változott-e és nem is figyeltem ezt eddig különösebben, de hogy megjelennek az érzések, hangulatok a színekben az biztos.

Több oviban nem nagyon használták a gyerekek a méhviaszkrétát..sajnos. Én is a tömb alakú krétákkal dolgozom. Nekem öröm, hogy már szívesen választják ezt az eszközt, és nem kell már terelgetnem annyira őket, hogy ne a grafittal rajzoljanak… görcsbe igazítva az ujjaikat a helyes ceruzafogásra, idejekorán. Amúgy is a Varázsjátékon használt eszközök minősége is kiváló, nem csak könnyebben érnek e ezekkel „eredményt”, de meg is ismerik őket.

A nagyobbaknál tapasztaltam, hogy a beszéd minősége is más a rajzok mesélése közben. Mert az érzéseket nem lehet csak felsorolásszerűen elég árnyaltan kifejezni. A tartalmi beszéd minőségének javulásához vezet. És ezért egyre szebben szerkesztett mondat is megjelenik, amiben megpróbálják egyre pontosabban kifejezni, amit a rajzról mondani szeretnének.

Kifejezésmódban pedig az látszik, hogy a megszokott formának következtében a rajzaikról csendesebb hangon beszélnek, lassabban mesélnek.

A fiúk is az érzéseikről, a rajzaikon keresztül, a rajzaikat segítségül hívva, a gondolat hálójából szavakat keresnek. Ez iszonyú fontos náluk a későbbi életkorra vonatkozóan. Másrészt a szókincsük is gazdagodik, a szókincsük aktivizálásának mechanizmusa is javul.

És, Ági! Ehhez a Te személyes varázsod, a munkádba vetett hited, az alázatod a gyermeki lélek felé, a nyitottságod és érdeklődésed, az önzetlen elfogadásod, a végtelennek tűnő türelmed táptalaj a biztonságos érzelmi élet fejlődéséhez. Egy kitűnő csendes sziget a gyerekeknek.

Sej-Sebestyén Andrea , logopédus

Cikk a fénycsepp táborról, a filmes munkákról, és a Varázsjátékokról
(Az utolsó oldalon Quirin Ágnes által mellékelt képekFejér Gábor fotói)

A FÖLDÖN RAJZOLÁS

Mivel a képzeleti munka óvodás korban valós mozgáshoz kötött, a földön való rajzolás segíti, hogy alkotás közben a gyermek többször testhelyzetet váltson, esetleg mozogjon.

Így a megfogalmazódó formák is szabadabbak, mélyebbek, a fantáziajátékokban átélt élményanyagot teljességében jeleníthetik meg.